Egy csendes átalakulás története

Az elmúlt hónapokban talán te is érezted: csendesebb lett bennem az energia. Lehet, hogy távolságot is érzékeltél felőlem. Tudom. De nem tőletek távolodtam. Magammal kellett új kapcsolatot kialakítanom – azzal a működéssel, ami már nem volt egyensúlyban.

Amikor a test és a lélek jelez

Egy sérülés gyógyítása, a kiégés hullámai, az állandó túlterheltség és a visszatérő türelmetlenség mind ugyanarra mutattak: változásra van szükség.

Volt időszak, amikor olyan mély fáradtságot éreztem, hogy napokig csak Boldi sétája vitt ki a lakásból. Máskor pedig szembesültem azzal, hogy az évek során a magánéletem szinte teljesen háttérbe szorult. Nem tudtam, hogyan férhetne bele újra az életembe. Egyáltalán van-e még helye benne? Ez szorongást, kérdéseket és sok belső vívódást hozott.

Ezért csendesebbé váltam. Befelé fordultam. Önmunkába kezdtem, gyógyulni kezdtem. És közben szakember segítségével is elkezdtem újrarendezni mindazt, ami folyamatosan kibillentett.

Amikor a jó dolgokat kell elengedni

Ma már látom: néha nem az a legnehezebb döntés, amikor valami rosszat kell elengedni.

Hanem amikor valami jót. Nagyon nehéz változtatni akkor, amikor látszólag minden rendben van. Elengedni valamit, ami működik – valamiért, amiről még nem tudod biztosan, hogy jobb lesz-e. Csak érzed, hogy igazabb.

Egy csendes átalakulás története

Olyan volt, mintha egy biztosnak tűnő parton állnék, miközben érzem, hogy át kell kelnem a túlpartra. Anélkül, hogy pontosan látnám, mi vár ott. Csak azt tudom, hogy ott van az igazibb irány.

És közben jöttek a kérdések:

• Bízol magadban eléggé?

• Megedződtél már annyira?

• Valóban megérdemled a jót?

  
  

A változás bátorságot igényel. Néha olyan képességeket is, amelyekről még nem tudod, hogy megvannak-e benned – mert csak útközben erősödnek meg.

Az elengedés valójában térnyitás

Egyre tisztábban éreztem: nem éri meg ragaszkodni egy elképzelt képhez, ha az már nem teljesen az enyém. Ha csak a régi vágyaim lenyomata. Az elengedés nem vereség. Az elengedés térnyitás. Ez a csend, ez a visszahúzódás adott teret annak, ami a legigazibb énemet hívta életre a jelenben. Nem lettem teljesen új. De formáltabb. Tapasztaltabb. Valósabb.

Egy új korszak kezdete

Most, hogy a KatARTic 5 éves lett, érzem: ideje egy még tudatosabb, letisztultabb irányba lépni. Őszintén hiszem, hogy veletek vagyok teljes. Látni a fejlődéseteket, a bátorságotokat, az örömötöket, a szépségeteket, a változásaitokat… számomra lenyűgöző.

Ez mindig közös tér volt. És ami most születik, az is velünk együtt formálódik.

A mélységek és nehézségek nagy részét én már bejártam.(Hihi :))

Nektek ebből a folyamatból a kibontakozás jut.

Amennyiben tetszett a "Egy csendes átalakulás története" blogbejegyzésem, oszd meg ismerőseiddel.