Kb. másfél éve doboltam, amikor eljutottam egy pontra, ahol azt éreztem, hogy nem fejlődöm, és nem is élvezem igazán. Ez azért volt nehéz, mert én pont azért kezdtem el dobolni, mert annyira mélyen éreztem a ritmust magamban, a szívemben, a lelkemben, hogy azt gondoltam, ez az egyik legőszintébb önkifejezésem.

Hosszú évekig egy vidéki lány voltam, aki egy borsodi kisvárosban táncolt, és közben folyamatosan vágyott a fejlődésre. Amikor csak tudtam, feljöttem Budapestre workshopokra, hogy profiktól tanuljak.

Senki nem örült, mikor először meglett a spárgám Gyerekkoromban az egyik legnagyobb sikerélményem teljes csendben történt: először leértem spárgába. Nem volt taps, dicséret vagy visszajelzés – mégis ez lett az egyik legmeghatározóbb pillanat az életemben. Ez a történet nemcsak a kitartásról és a tornáról szól, hanem arról is, hogyan formálják a láthatatlan sikerek az önbizalmat és a belső motivációt.